A Casina Rossa

Végül eljön az indulás ideje. Már napokkal előtte készülődünk, olyan izgalommal, mintha csak esküvőt tartanánk. Mármint hogy az izgalom akkora, és persze a várakozás is. Mindent bekészítünk a kis autó csomagterébe, és az utastérbe is jut bőven. Pedig csak egy-két hétre megyünk (még pontosan nem is tudjuk meddig maradunk), de úgy készülődünk, mintha végérvényesen elhagynánk itthoni házunkat. A krumplinyomót és a tésztaszűrőt - amit feleségem nagy gondosan becsomagolt - azért kiveszem, az marad.

- Nem az északi sarkra megyünk! Ott is csak vannak konyhai eszközök... - véltem némi felháborodással.

Legyőzve feleségem aggályoskodását, és megfogadva jótanácsait, amik gyógyszereimre, szemüvegemre, s más apró és hasznos kellékekre vonatkoztak, végre összeállt a "szállítmány". (Előfordult már egyszer, hogy a kocsiba rakodáskor befért ugyan minden, csak éppen én nem. Ugyanis beülni még be tudtam valahogy, de a sebváltóhoz nem fértem hozzá, és a pedálok kezelése is nehézségekbe ütközött. No, ezt most el akartam kerülni, és kijelöltem a körzetet, ahová tilos pakolni.)

Könyvet, szokásomtól eltérően, nem készítettem be, remélve, hogy a csodás olasz vidék és hanngulata kitölti majd minden időmet, a nappalokat és az éjszakákat is. Az esti olvasás helyett, így terveztem, majd sétálunk, beszélgetünk, tervezgetünk, vagy beülünk egy trattoriába egy-egy jó vacsorára.

Aztán végül elidultunk, búcsút véve itthoni lakásunktól. Nem mondhatom, hogy miden szorongás nélkül ugyan, de akkora volt bennünk az örömteli várakozás, hogy ez miden egyebet elnyomott. Jó időben, kitűnően haladtunk, dacára az autópálya egyhagúságának. A lejátszóban pedig - stílusosan - Nicola di Bari egyik kedvenc dala szólt, a L'arca di Noe, a Noé bárkája. Hát, valószínűleg úgy is néztünk ki, mint egy Noé bárkája, csak állatok helyett a mi személyes cuccainkkal volt megrakva a "bárka".

Hosszú volt persze az út, végig az egész Dunántúlon, majd Ausztrián, de végül is elértük Olaszországot. Persze megálltunk - terv szerint - minden kb. ötven kilométerenként, egyészségügyi szükségletek, kis lábtornáztatás és evés-ivás kedvéért, s igy viszonylag kevés törődéssel tudtuk le az utat.

(szerkesztés alatt)