Bolyongások az adminisztrációban

Miután megtaláltuk leendő venetói házunkat (remélve az eddig ismeretlen eladó hajlandóságát), azon törjük a fejünket, mi módon lehetne az adásvételt lebonyolítani. Mindenképpen ügyvéd segítségét kell igénybe vennünk, csakhogy: egy magyarul tudó olasz ügyvédet keressünk - amire kevés esélyünk van - vagy egy olaszul tudó magyar ügyvédet? Valószínűleg mindkettőre szükség lesz. Illetve lenne még egy megoldás, van egy magyar ügyvédi iroda - mint az interneten kiderült - amelyik teljes ügyintézést vállal külföldi ingatlanügyek bonyolításában. Lehet, hogy ez utóbbi mellett döntünk.

Azt már tudom, hogy az olasz bürokrácia rettenetesen bonyolult és időigényes, igy az én ügyemben sem számítok másra. (Tunya ügyintézők, sok sok papír beszerzése, de hát ezeket majd az ügyvédi iroda elintézi.) Az iroda egyik ügyvédje nagyon készséges (naná, a nagy jutalék fejében), és biztosít, hogy minden flottul fog menni, legyek türelemmel. Azért megpendítem, hogy szeretnénk, ha az adásvétel, a ház birtokba vétele még az idén (2015) még az idén végbe menne. Ezt meg is igéri, de - mint mondja szárt karral- ez nem csupán rajta áll. Kérdezem, hogy intéztek-e már olaszországi ingatlanvásárládt. Nem, még nem, válaszolja, de más országokba már igen, és elég nagy gyakorlatuk van ebben. Nem valami megnyugtató, de nincs mit tennem.

Aztán telt múlt az idő, vártunk türelmesen, míg egy nap az iroda közölte, hogy a tulajdonos hajlandó találkozni velünk, csak tisztázzuk az idópontot. No, legalább már idáig is eljutottunk, gondoltam. Izgatott beszélgetés a családdal, mikor és ki, illetve kik menjenek. Persze mindenki szeretné látni leendő szerzeményünket, elsősorban feleségem, akinek különleges szempontjai is vannak  a házat illetően. Én persze a fő hangsúlyt a ház állapotára, szilárdsági és szigetelési dolgokra gondolok elsősorban, csatornázásra, ivóvízre, fűtésre, főzési lehetőségre. A többit rábízom a lányokra.

Elhatározzuk, hogy egy hónap múlva indulunk, még elfogadható lesz az időjárás, így talán egy kis utónyaralás is belefér a programba. Az iroda további adatokat kér, bankszámlaszámot, megbízólevelet, de azt hiszem, a dolog végül is sínen van. Én viszont a tulajdonos címét és internetes elérhetőségét kérem tőlük, amit napokon belül meg is kapok.

Nagy az izgalom, készülődünk a venetói látogatásra, első alkalom, hogy látni fogjuk leendő házunkat. Feljegyezzük mi mindent kell megnézni a házban, kérdezni a tulajtól, hogy semmi lényeges ne maradjon ki. Nem tudom ugyan, hogyan fogunk kommunikálni sinor Baldival, aki egy padovai ügyvéd. Remélem, mint ilyen, ért a szakmájához, és minden rendben, törvényesen megy.

Megérkezett Baldi úr levele is, az időpontot megfelelőnek találja, és abba is beleegyezett, hogy pár napot már a házban tölthessünk. Igazán készséges, azt remélem, hogy az adásvétellel sem lesz gond.

Újabb nehézségek adódnak az olasz irodával, helyesebben nem is nehézség, csak adminisztratív kívánságok. Papírok, papírok, papírok. Némelyik több példányban is. Hiába, az ügyintézés már csak ilyen, legalább is Olaszországban. Nem baj, tudunk várni, egyszer majd csak véget ér ez is.