Ahogy elkezdődött...

Sok idővel ezelőtt egyik nap fiam bejelentette, hogy hozott egy lottószelvényt, ki kellene tölteni. A bejelentés azért volt különös, mert nem lottózunk, nagyon ritkán veszünk szelvényt.

No, nekiálltunk hát, és sűrű vitatkozások közepette kijelöltük a számokat. Unokák és más családtagok születési dátumai röpködtek a levegőben, már ahogy ez a koca-lottósok körében szokás. Végül is megegyeztünk, és kitöltöttük a szelvényt. Aztán fiam elvitte a postára, és el is feledkeztünk az egészről.

Majd egy napon eszembe jutott, hogy nézzük már meg az adott héten kihúzott számokat. Nézzük a neten a számokat, és láss csodát! Nem akartunk hinni a szemünknek! Ötösünk lett!!! Hurrá, hurrá és még egyszer hurrá!

Úristen, szinte belekábult a fejem, talán meg is szédültem kissé. Ez nem lehet igaz! Bambán, hitetlenül nézek szét, fejbevág, elszédít a hír. Ez túl sok az én falusi porba roskadt lelkemnek. Remegés fog el, a fejem lüktet, le kell ülnöm, és noha nem szabadna, rágyújtok egy cigarettára.

Megnéztük még egyszer, meg még egyszer, a szelvényt is, de a számok ott vigyorogtak előttünk. Atyaisten! Ennyi pénz, és ez a miénk?! Én csak nem akartam hinni. Eddigi életemben ugyanis még soha nem volt említésre méltó nyereményem. Remegés fog el a hallatlan szerencse láttán, még jó hogy ülök. Nyugi-nnyugi, monndogatom magamnak, lássuk csak még egyszer! De a számok konokul vigyorognak a szemem előtt, és bizonyitják a hihetetlent.

Elmegyek a postára, hogy ott is megnézzem a megfelelő heti lottószámokat. Stimmel. Akkor hát most már biztos, bizonyos a nyeremény. Hazafelé szinte lebegek a járda felett, oly könnyedek a lépteim az örömtől.

No, aludjunk rá egyet, gondoltam, aztán majd hivatalos helyen is utána nézek, valódi-e ez a szerencse. Azért az esti lefekvés után elfogott valami furcsa teltség-érzet, elégedettség, megnyugvás, hála a sorsnak, illetve mindezek keveréke, mert titokban nagyon reméltem, hogy most már igaz mindez.

A következő napok aztán lázas tervezgetésben teltek. Az én feladatom volt utána nézni, telefonálgatni az ügyben, mit is kell tenni ilyen ügyben. Illetékes helyen felvilágosítottak, hogy hová kell mennem, mit kell tennem, hogyan férek hozzá a nyereményhez, hogyan használhatom fel.

És közben tovább folyt a tervezgetés. Mikor már mindenki felsorolta,  mi mindent akar megvalósítani ebből a szekérderéknyi pénzből, előálltam az én javaslatommal. Ennyi pénz túl sok egy családnak, mondtam, tehát osszuk fel a családtagok között. Lányom már férjezett, négy unoka is van, fiam is szeretne önállósulni, osszuk hát négyfelé ezt a halom pénzt, és mindenki azt tesz vele, amit akar. Vehet lakást, akár házat is, nyaralót valami szép helyen, bármit megvalósíthat, ami eddig csak álma volt.

Én pedig megvalósíthatom dédelgetett régi álmom, hogy vegyek egy házat Olaszországban, lehetőleg víz közelében, kerttel, amiben lehet kicsit gazdálkodni, és a mediterrán nap süt rám kora tavasztól késő őszig. Már felrémlett előttem leendő új életem, amikor is az év több nyári hónapját talján-földön töltöm, délszaki nyugalomban, elégedettséggel, eltelve a mediterrán életvitel számomra oly vonzó apróságaival.

Fiatal srác korom óta vonzott a mediterraneum, ezért is van most a kertemben három tő akantusz, nap-mint nap emlékeztetve a vágyott délszaki vidékre. (Ezért is neveltem leandert - Olaszországbban fává nőnek - de sajnos egy téli fagy elvitte őket. No, sebaj, azért az oregano burjánozva) nő, gazdagon meg lehet hinteni vele a talján ételeket.)

Rengeteg terv kavargott a fejemben, hova mindenhova fogok elmenni, mi mindent fogok megnézni, kényelmesen, mert sietnem nem kell, mindenre lesz időm.

 Izgalmakkal és várakozással tele hajtottam álomra a fejem.